Győr régmúlt illatai

Blogomat már jó ideje "hanyagolom" - abban az értelemben mindenesetre, hogy rég írtam új posztot. Hosszú volt a tél, számomra meglehetősen unalmas, és nagyon de nagyon fárasztó! 😇

Aztán a közelmúlt egy helyi eseménye - és a néha már kukucskáló napocska - arra ösztönzött, hogy újra üljek a gép elé...

Kezdem azzal, hogy nem vagyok tősgyökeres győri lakos... de már több, mint 50 éve Győrben élek. Köt tehát a városhoz így is sok emlék, és meg is kedveltem a várost. Otthon érzem magam Győrben.

Egy kis visszatekintés a legutóbbi évtizedek változásaira - szűk körben persze csak. Néhány - egykor - neves iparvállalat sorsáról teszek említést.

Hogy mi köze ennek Győr régmúlt illataihoz? Nemrég történt egy jelentéktelen - sok győri szemében mégis sajnálatos - esemény: az egykori étolajgyár második, nagyobb kéményének a felrobbantása. Mivel még fiatalon a környéken laktam néhány évig, volt módom tapasztalni, milyen "olajgyári" illatokat terített szerte a szél a környéken, amikor bizonyos munkafolyamatok beindultak a gyárban. Most már távol lakom a városban ettől a helytől, ritkán járok arrafelé. A kémény lebontásának hírére azonban fotómasinát ragadtam, és még a robbantás időpontja előtt készenlétbe helyeztem magam - néhány kép készítését tervezve. Ahogy ott "romantikáztam" a sok fotós és mobilozó ember között, szinte az orromban éreztem az egykor oly gyakran érzett illatokat. Illatokat? Hááát... kinek szag, kinek illat... döntse el ki-ki maga, aki érezte azt valaha.

Mint említettem, sok fotózó győri vette körbe a lezárt területet még robbantás előtt. Én is közöttük. Tele is lett a Facebook 1-2 óra múlva ügyes fotósok jó és kevésbé jó képeivel. (Internet) Rám nem ez a gyorsaság jellemző, ezért csak jóval később, mindössze 2 db képpel "képviseltettem magam".

Most úgy döntöttem, nem csak a friss esemény képeivel emlékezem a nagy múltú gyárra - és két másikra is.

Előzetesben annyit, hogy a nagy privatizációs hullám idején külföldi tulajdonba került Győr-Sziget három nagy vállalata is. Az étolajgyár, a kekszgyár és a tejgyár. Az új tulajdonosok aztán villámgyorsan elküldték a munkásokat, a menthető értékeket elvitték, az épületeket pedig lebontatták. Esély sem maradt a gyárak újra üzembe helyezésére.

Nézzük előbb az étolajgyár sorsát - képeken.

Étolajgyár

Mire eszembe ötlött, hogy a gyár elpusztításról képeket kellene készíteni, addigra már csak felhalmozott törmelékkupacok jelezték, hol volt a gyár egykor. És a gyár kettő darab kéménye, mert ezek lebontása nem csak abból állt, hogy ledózerolták az épületek falait.

Étolajgyár

A megmaradt két kémény, hátul pedig az egyik üzemcsarnok vasbeton vázszerkezete látható.

Étolajgyár

Szépség a romhalmazon: a hatalmasra kupacolt törmelékhalmazon rengeteg gyönyörű pipacs nőtt. Hogy honnan kerültek ide a magok, rejtély... 

Étolajgyár

Többször körbejártam a területet. Próbáltam olyan nézetből képeket készíteni, hogy a látvány oldja kissé azt a szomorú hangulatot, amit a helyszín látványa okozott az emberben.

Olajgyár

A képek aktualitását éppen az adja, hogy még látszanak azok az objektumok, melyek lebontása a legtöbb vihart kavarta a győri közvéleményben. A bal oldali kéményt talán 2 vagy 3 évvel ezelőtt robbantották, a jobb oldali kettő napja...

Olajgyár

Ha a fotóamatőr ráhangolódik egy témára, nehéz eldönteni, meddig elég az exponálás. Én is készítettem több képet, mint amennyi - azt gondolom - elég lett volna. Természetesen nem művészi igényű fotókról van szó - egyetlen célja minden képnek, hogy emlékeket idézzen.

Étolajgyár

Félig bontott falak, föld- és téglakupacok, szeméthalmazok... és néhány csodásan virító pipacs az egyik domb oldalában. Így nézett ki 2009-2010-ben az egykor sok családnak megélhetést adó étolajgyár.

Étolajgyár. A robbantás pillanata

Ez már napjaink történelme: az utolsó kegyelemdöfés... a még álló, utolsó olajgyári emlék ledöntése. Sok embernek fájó pillanat, mások vidámabban fogták fel... Vigasz, hogy a már elegyengetett területen lakások fognak épülni.

Étolajgyár

A kémény: derékba törve.

Étolajgyár

"Beteljesedett"

Az étolajgyártól (saroktól sarokig) talán 200 méterre volt egy tejgyár, a Győri Tej. Mondhatni, az egész Kisalföld tejtermését itt dolgozták fel. Sorsa hasonló lett, mint az étolajgyáré. 

Az egykori Győri Tej

Bontásáról sajnos nincsenek képeim. Csupán egyetlen képen tudom bemutatni, milyen célra hasznosult a területe. Szép új lakások épültek... háttérben az olajgyár kéménye látszik.

A következő "illatos" objektum a Győri keksz és Ostyagyár volt. Ez a szó legteljesebb értelmében illatos! Talán sokan emlékeznek még, hogy kedvező széljárás esetén az egész várost beborította az istenien finom vanília-illat esténként. Sajnos, ennek a gyárnak az illatára is csak az orrunkban emlékezhetünk. Sorsa néhány képben bemutatva:

Győri keksz

A minden győri által jól ismert, emblematikus neon-felirat.

Győri keksz

A gyár portája. Sok ember járt be itt is műszakváltáskor. Amíg a külföldi tulajdonos meg nem elégelte...

Győri keksz

Aztán jöttek a rontó-bontó gépek...

Győri keksz

 Mit lehet ehhez hozzátenni ? :(

Győri keksz

Annyi esze persze volt az új tulajdonosnak, hogy a gyártmányokat már gyáraiba áttelepítette, és a márkanevet (Győri Édes) megtartotta. Csak hát más gyár, más technológia... az eredeti győri ízeknek, zamatoknak híre-hamva sincs a mai, máshol készített gyártmányokban.

Más illatok? Igen voltak még. Talán tudják még sokan, milyen "illatot" árasztott a - még ma is működő - szeszgyár egykor! Hatalmas mennyiségben állították elő itt az ipari szeszt (krumplicukor) és kisebb mennyiségben az aromákkal készült szeszes italokat. Ma már sokat finomodott a technológia, ihatóbbak lettek az italok is, a gyárvárosiak életét gyakran megkeserítő szag is eltűnt.
Van tovább? Van! Emlékszünk még néhányan a régi pápai út melletti sertéshizlaldára? ma már az sincs... emlékét is fedje jótékony homály...

Ennyit mára. Legyen szép napotok...