2017. május 12., péntek

Egy legendás büféskocsi

Szégyen vagy nem; megvallom nyilvánosság előtt, hogy nem vagyok mozibajáró alak. Igaz, az én korosztályomban sokan elmondhatják ezt magukról... ez nem éppen szenzáció.
Persze, filmeket azért nézek. Néha TV-ben, de gyakrabban DVD lemezekről. Nagy segítségemre van ebben a szomszédomban lévő megyei könyvtár, melynek hatalmas lemeztára van. Többnyire innen kölcsönzök filmeket. Mondom: többnyire. De vannak más forrásaim is.
Magyar filmek... beszélhetünk magyar filmművészetről? Persze, beszélhetünk. De új magyar művészfilmet nem sokat tudnék felsorolni. Talán még a nálam a filmkultúrában jártassabak sem.
Közönségfilm azért akad. Olyan filmeket értek ez alatt, melyek a magyar kisember sorsát, mindennapjait próbálja megmutatni. Nem éppen a dolgok fekete-fehér valóságában, hanem erősen eltúlozva, a karikatúra eszközeivel élve mutatja be a (majdnem) valóságot. Görbe tükröt tartva elénk a kisember napi küzdelmeiről ad humoros képet. Úgy szórakoztat bennünket, hogy azt hisszük, más kárán nevetünk... pedig az az esendő kisember mi magunk vagyunk, akin jókat nevetünk a moziban. Vagy otthon, a TV előtt.
Nem magyarázom, de volt előzménye annak, hogy fölfigyeltem az Üvegtigris című filmre. Szerintem szenzációsan jó a címválasztás, bárki találta is ki. Ki ne figyelne fel egy filmre, aminek ez a címe?
Ha megnézzük az alkotók névsorát, már nem is kell bizonygatni semmit. Csupa olyan név, akiket a humor ilyen-olyan műfajából ismerünk. Neveket nem említek; azt gondolom, blogom olvasói ismerik őket. Ha valaki mégsem, most biztosan utána néz, kikről is van szó tulajdonképpen.
Ennyit a filmről. Illetve mégy annyit, hogy a főszereplő egy bizonyos Lali, aki egy büfékocsiban, vállalkozóként próbálja megvalósítani élete álmát.
Nos, a filmből sorozat lett. Eddig három rész készült el. Hírek szerint készen van a negyedik forgatókönyve is, csak épp pénz nincs pillanyatnyilag annyi, amennyi kellene a forgatáshoz.
A három részből kettőről tudtam. Az újabb informásciók nemrég jutotal el hozzám.
Szóval: a büfékocsi, amelyből legenda lett. A forgatások után ugyanis a helyszínen hagyták. A film(ek) kedvelői pedig zarándokolni kezdtek oda, hogy élőben is lássák a sok humoros jelenet helyszínét.
Bennem is feltámadt a kíváncsiság. Amúgy is készültem a környékre, egy másik film forgatási helyszínét megtekinteni. Egy szép napon aztán fölkaptam kirándulós terepnadrágomat, vállamra akasztottam fotós táskámat. A GPS-nek megadtam a legújabb célpontot: kalauzoljon el egy bizonyos Tinnye nevű helységbe.
Üvegtigris
Nos kérem: megérkeztem. A forgatás befejezése után a helyszín kicsit átrendeződött, de a filmbeli jelenetek helyei jól beazonosíthatók maradtak.
Nem lepett meg, hogy több kocsit láttam parkolni a a büfével szemben. Szerencsére olyan helyen álltak, ahol engem nem zavartak a fotózásban. Még az a bazi-nagy autóbusz sem, amelyik egy nagy csapat apró gyereket hozott valahonnan kirándulni.
Üvegtigris
Még viszonylag korán reggel volt. A nap éppen szemből sütött, a kocsi "arca" masszív árnyékban volt. Rövid gondolkodás után úgy döntöttem, megyek tovább, és majd hazautazás előtt jövök vissza, jobb fények reményében. Azért a biztonság okából megkértem a busz vezetőjét, kattintson rólam egy képet...
Üvegtigris
Úgy is lett. Bejártam azokat a helyszíneket, melyeket még aznapra terveztem, és hazafelé újra megálltam a büfénél. A nap fénye ekkor már valóban jobban megvilágította a témát. Ennek ellenére az a gondolat forgott a fejemben, mit mondanának erre a fotóklubos ismerőseim. Valami ilyesmit: "na, nem itt fogom megcsinálni életem képét!" 😞
Tó, ami szintén szerepelt a filmekben
Hallom, hogy korog a gyomrom, nézem az órám: jócskán elmúlt már az ebéd ideje. Hát akkor látogassuk meg az üzemelő Üvegtigrist - nem messze a büfékocsitól van egy nagyon szép kis étterem és panzió, amely "valamiért" ugyancsak az Üvegtigris nevet viseli.
Üvegtigris
Nem reklámozni akarom, de tény, hogy ott van, tény, hogy így hívják, és tény, hogy én meg éhes voltam.
Nem túl nagy, de nagyon kellemes helyiségben találtam magam. Egy barátságos hölgy azonnal hozta az étlapot, és hagyta, hogy kedvemre böngésszem a választékot. Volt - mások mellett - egy csomó hamburger. Minő véletlen - mindegyik a film egy neves szereplőjéről volt elnevezve. Nem gondolkodtam sokat, a főszereplő kedvencét választottam. 
Lali hamburger
Hatalmas adag... próbáltam "stílusosan" beleharapni, de bárhogy próbáltam, nem sikerült kellő nagyra nyitni a számat. Végül "szégyenszemre" késsel-villával ettem meg a hamburgeremet. A felszolgáló hölgy kicsit somolygott rajtam, de aztán megvigasztalt... ne zavartassam magam, mások is így fogyasztják!
Nagyon ízlett, dugig laktam vele.
Üvegtigris
Még egy pillantás vissza, mielőtt kocsiba ültem. Ez az a murvás terület, ahol majdnem az egész film játszódik.

Háááát, ez volt az Üvegtigris, amit látni kívántam. Nem bántam meg, hogy eljöttem!  😀😀😀😀😀

Legyen szép napotok!

Nincsenek megjegyzések: