2014. október 6., hétfő

Szerencsen - Tokaj és Kassa felé

Hogy is kezdjem a mesémet? Hol volt, hol nem volt... na, ez nem jó! Akkor legyen úgy, hogy: Az úgy volt, hogy az abdai Vándorbot - sok egyéb út mellett - utazást szervezett Tokajba a szüreti vigasságba, és Kassára, a Rákóczi-emlékhelyekre. Mivel ez az utóbbi különösen érdekelt engem, régóta szerettem volna ide eljutni, feleségemmel együtt beneveztünk az útra. Menet közben aztán kiderült, hogy nem csak ez a két megnevezett város lesz utazásunk helyszíne, hanem megállunk útközben itt-ott - vagy tervezetten, vagy ahogy a "szükség" megkívánja. Mert hát az ember "emberből van", ezért elkerülhetetlen, hogy időközönként felkeresse a "fésülködő" helyeket - mások szerint "telefonálni" menjen.
A mi buszunk is megállt egy - a fentiekre alkalmas helyen. Ami engem illet, a "fésülködéssel" hamar végeztem. Kaptam hát a fotós táskámat, mert a környéket egészen egyedinek találtam, úgy döntöttem, készítek néhány fotót. Azt se tudtam még akkor, melyik város szélén állunk...
Mellettünk volt egy country-kocsma, a másik irányban pedig valami... erről messziről nem tudtam megállapítani, mi az. Mivel kaptunk némi szabadidőt, a kissé szokatlan formájú épület felé siettem. Közelebbről már felismerhető volt, hogy az egy egészen modern formájú templom, mellette pedig egy olyan torony, vagy harangláb, milyet soha nem láttam még eddig. 
Szerencs - Munkás Szent József templom
Amint körül néztem, jobb kéz felé egy másik különös építmény is szemembe ötlött. Erről aztán felismertem, hogy Szerencs város határában vagyunk. Öt éve már jártam itt egyik nyaralásom során, ezért volt ismerős ez a kapu.
Szerencs - Hegyalja kapuja
(Nagy kár, hogy ott van az a ronda kémény, de hát ott van)
Visszafordultam a templom felé. Közben nézegettem az órámat, mert nem szerettem volna kifutni az időből. Kínos, amikor 40 ember arra vár, hogy egyetlen fotómániás végre visszataláljon a buszhoz, és mehessünk tovább.
Volt még egy kis idő, ezért közelebb mentem a templomhoz. Nyitva volt. De mindenek előtt a bibliai tíz-parancs kőbe és fémbe alkotott mását fotóztam le... sajnos, rongáló kezek ezt a művet sem kímélték, valaki igen humorosnak vélte magát!
Tízparancsolat
Altemplom
A templomba lépve ott találtam néhány személyt. Igen segítőkészek voltak, kérdéseimre készségesen válaszoltak, és ajánlották, hová menjek még fotózni az épületben. Tőlük tudtam meg, hogy ez egy kétszintes templom. Alul urnás temetkező hely, a felső szint pedig maga a templom.
Altemplom, urnasírokkal
Urnafalak egy részlete
Az emeleti szint, a szertartások temploma
Miután mindent megnéztem a templomban, siettem vissza a buszhoz. Közeledett a pihenésre szánt idő vége. A társaság azonban még nem állt készen a továbbutazáshoz: néhányan a western-kocsmában "frissítették" magukat, néhányan pedig kicsit odébb a "cowboyok" táncában gyönyörködtek. Én ez utóbbit láttam érdekesebbnek, itt töltöttem a kissé megnyújtott pihenés hátra lévő részét.
Western-kocsma
Cowboy-dance
Cowgirl
Táncosok
Dance
Dance
Buffalo Bill kocsmája, és cégére
Háááát, eddig tartott a rövid pihenő... buszra ültünk, és mentünk tovább. Új cél: Sárospatak!

Legyen szép napotok!







3 megjegyzés:

Éva Albrecht írta...

Látom jól feltöltődtél és a humortablettádat is bevetted - "gyorsan megfésülködtél".

Nádasdi Szabó Zoltán írta...

Már csak kevés hajam van, kedves Éva!

janapapa36@gmail.com írta...

A szerencsi megállomást élvezetesen örökítetted meg. Talán azt a kéményt is ki lehetett volna takarni az egyik kapufélfával.
Kíváncsian várom szét utatokról további képe beszámolóidat.