2013. április 4., csütörtök

Melk - Apátság - Ausztria


Van egy mondás: "Abból tudod, hogy megöregedtél, hogy érdekelni kezd a történelem". Nem tudom, ki mondta először, azt sem, hogy igaza van-e. Ha igaza van, akkor én már régóta öreg vagyok. 

Igen, engem érdekel a történelem. Nem minden részlete, nem is egyformán a történelmi korok, de a magyarság története mindenképpen. Ennek ellenére nem mondhatom, hogy túlzottan járatos lennék a témába. Sok könyvet olvastam, sok tudományos cikket - de fura módon mennél többet olvasok, annál jobban meg vagyok zavarodva az eseményeket illetően. Nagyon érdekel a magyar nép eredete, a régmúlt harcai, a kalandozások kora, és talán mindennél jobban a magyar Szent Korona története. Az iskolában azt tanultuk, ezt a koronát I. István király koronázására küldte a pápa. Később azt olvastam, hogy nem így volt, legfeljebb csak a mai korona alsó részét küldte. Még később azt írták tudós történészek, hogy ez a korona sohasem volt István koronája, mert sokkal a koronázás után készült, ráadásul két koronarész egyesítésével. 
Vannak források, amelyek azt írják, hogy a magyar fejedelmeknek már jóval a Kárpát-medence elfoglalása előtt volt koronájuk. Mégpedig nem egyszerűen egy uralkodói jelvény, hanem úgynevezett "beavató korona". Ugyanakkor ennek a koronának a sorsáról nem tudunk semmit. Az is szerepelt egykori olvasmányaimban, hogy ez az ősi korona a népvándorlások harcai során idegen kézbe került. A Kárpát-medencében történt letelepedés után a korona visszaszerzése elkerülhetetlenné vált, hiszen hiteles uralkodót csak ezzel a beavató koronával lehet koronázni! Feltételezték, hogy a magyar beavató korona Rómába került a pápához, vagy valamelyik - akkor már működő - nyugat-európai kolostorban őrzik. Van olyan nézet, hogy a magyarok letelepedés utáni kalandozó háborúi nem elsősorban zsákmányszerző célt szolgáltak, hanem az elveszett koronát keresték. Ez lehetett a magyarázata ennek, hogy miért dúltak fel sok kolostort! Sőt - annak is van irodalma, hogy I. István király megkoronázása előtt nem egyszerűen csak koronát kértek a római pápától, hanem a - feltételezésük szerint - az egyház kezén lévő ősi koronát követelték vissza.

Hogy jön ez ide? A letelepedés utáni kalandozó hadjáratokról szóló olvasmányaim során találkoztam Melk nevével először. Már biztosan tudom, hogy ez nem tévedés, hiszen az apátságban vásárolt magyar nyelvű (rengeteg nyelven kapható) brossúra 5.-ik oldalán is ez áll: "907-ben a magyarok egy csapásra elpusztították a békés kolóniát". Innen kezdve érdekel az apátság, és már nagyon régóta keresem a lehetőséget, hogy turistaként meglátogathassam ezt a helyet.

- Egy kis kitérő: ha valakit érdekel a középkori történelem rengeteg ellentmondása, olvassa el az alábbi könyvet!
Dr. Heribert Illig és Dr. Klaus Weissgerber: Magyarok a kitalált középkorban - Újraírt történelem

Idén, 2013-ban volt lehetőségem először, hogy egy turista csoporttal rövik kirándulást tegyek az apátságba, és megtekinthessem azokat a történelmi helyszíneket. melyeket a turisták is láthatnak.

Nagy szerencsémre szinte mindnhol engedélyezték a fényképezést. Itt is sok fotót készítettem, igyekeztem mennél több látnivalót képeken összegyűjteni. Ezekből a képekből válogattam Nektek is néhányat bemutatás céljából. Ismertetést újra a Wikipédiára bíztam. Amit onnan ide másoltam, csak kivonat, a közölt link segítségével ennél több információhoz juthat az, aki szeretné!


Melk város látványa a domról

Közelítünk az apátsághoz
A Szent Benedek-rendi melki apátság (németül Stift Melk) az Alsó-Ausztriai Melkben, a Duna mentén található. Wachau jelképeként az UNESCO világörökségi védelmét élvezi. Több mint 900 éve élnek itt szerzetesek Szent Benedek regulája szerint és látják el feladataikat, az oktatást és a lelkipásztori teendőket.
Melk környéke már nagyon korán benépesült. Feltételezések szerint a római korban őrhely, illetve a római Namare erőd állt ezen a területen. A népvándorlás után szláv földművesek érkeztek az Enns alatt elterülő vidékre. Ebből az időből ered Melk neve, amit a Medjilica (szlávul: lassú patak) névből származtatnak.
976-ban a Német-római Birodalom keleti határvidékét és vele együtt a melki királyi várat babenbergi I. Lipót őrgróf kapta meg, aki a várat választotta rezidenciájának, utódai pedig értékes kincsekkel és relikviákkal bővítették. Később a Babenbergek temetkezési helye és 1014. október 13-tól Szent Kálmán sírhelye lett.
A bejárat és a keleti homlokzat 

Bejárat. Jobbra és balra bástyák vannak
A látogatók általában keletről lépnek az épületbe. Az 1718-ban készült főkaput két bástya szegélyezi. A déli bástya egy 1650-ben készült védelmi rendszer. Jakob Prandtauer építőmester abból a megfontolásból építtetett egy új bástyát a bejárat másik oldalára, hogy az épület szimmetrikus képet mutasson. A főbejárat egyik oldalán Szent Lipót, a másikon Szent Kálmán szobra áll, a főbejárat háromszögű oromzatát pedig egy angyal díszíti; a művek Lorenzo Mattielli udvari szobrász alkotásai.
A kapun át egy kisebb udvarba (Torwartlhof) vezet az út, amelynek bal oldalán a turisták számára kialakított recepció, illetve emléktárgybolt található; jobb oldalon a Bebenberg-tornyok egyike, egy egykori erődítmény maradványa áll.

Fogadó udvar
Egyenesen haladva a keleti homlokzat, a kastélyszerű kolostorépület eleje látható. Régebben az apátok a kapu boltíve fölötti erkélyről üdvözölték vendégeiket. A balkon két oldalán Szent Péter és Szent Pál, az apátsági templom védőszentjeinek szobra áll. A háromszög-oromzaton az Absit gloriari nisi in cruce (nincs más dicsőség, csak a kereszt általi, Gal. 6,14) felirat nemcsak a dicsőség teológiai jelentésére utal, hanem az apátság legnagyobb kincsére, a Melki Keresztre is, amelynek nagyméretű utánzata az oromzat csúcsán látható.

Kálmán-kút
Apátsági udvar
Az előcsarnok és a főpapi udvar
A kapu boltíve alatt egy kétszintes, világos csarnok, a Bencés-csarnok (Benediktihalle) kap helyet, amelynek freskói Szent Benedeket ábrázolják. Franz Rosenstingl eredeti változatát Friedrich Schilcher újította fel 1852-ben.
A csarnokot a 84 méter hosszú és 42 méter széles, trapézformájú főpapi udvar (Prälatenhof) követi. Az udvart szegélyező épületek homlokzata egyszerű, harmóniára törekvő. A fő oromzatokat festmények díszítik: Franz Rosenstingl, a négy kardinális erényről szóló barokk falfestményeit a 19. század közepén Friedrich Schilcher történelmi festőmester freskóival helyettesítették, de az 1980-as években végrehajtott átfogó restauráláskor menthetetlennek tűntek, ezért azokat 1988-ban Peter Bischof és Helmut Krumpel modern ábráira cserélték le.
Az udvar közepén az 1687-ben készült Kálmán-kút (Kolomanibrunnen) áll, amelyet Berthold Dietmayr apát 1722-ben a melki piacnak ajándékozott, de a 19. század elején visszavásárolták a feloszlatott Waldhausen apátságtól, és azóta a főudvarban áll.

Mária Terézia a magyar koronával
Feirat a festmény mellett
A császári lépcsősor, a császári lakrész és a múzeum

Császári lépcsősor
Az udvar délnyugati csücskében található kapun áthaladva a császár-lépcsősorhoz, azon keresztül a császári lakrészhez vezet az út, ami a császári család részére lett berendezve. A Császárkőbányából származó, fehér kőből készült oszlopokkal szegélyezett lépcsősor alsó része egy főúri lépcsőházra emlékeztet. Felső része gazdagon díszített stukkókkal és allegorikus szobrokkal. A mennyezet freskója sasokkal játszadozó gyerekeket ábrázol, ami a császári kétfejű sasra utal, és szemlélteti egyrészt az épületrész világi rendeltetését, másrészt az apátság politikai szerepét az osztrák államstruktúrában.
Az első emeleten lévő, 196 méter hosszú császári folyosó a ház déli frontjának szinte a teljes hosszán végigfut. A falakon a Babenberg- és a Habsburg-ház osztrák uralkodóiról készült festmények lógnak – rövid életrajzzal kiegészítve. A régebbi portrék nagy részét Franz Joseph Kremer, az apátság házi festője készítette.

Múzeum az egykori császári lakosztályokban
Múzeum - tükörfalakkal!!! 
A múzeumterem falai tükrökkel vannak burkolva, ezért nagyon csalóka hatást kelt. A kép közepém az én képem látszik, amint épp ezt a fotót készítem (világos színű kabátban)

Pásztorbot feje
Egy csodás műalkotás

Az apátság makettje a Márványterem előtt
A császári lakrészhez kapcsolódó, díszteremként, illetve étkezőhelyiségként szolgáló márványtermet a császári udvar és vendégeik számára alakították ki. Az ajtóbetétek és a sarkok igazi salzburgi márványból, a falak pedig stukkómárványból (scagliola) készültek. Az ajtók fölötti feliratok a bencés rend szabályzatából származnak és a terem rendeltetését igazolják: Hospites tamquam Christus suscipiantur (Minden érkező vendéget úgy fogadjanak, mint magát Krisztust) és Et omnibus congruus honor exhibeatur (Mindenkinek adják meg a megfelelő tiszteletet).
Paul Troger mennyezetfreskójának középső része (1731) Pallasz Athénét ábrázolja oroszlánok húzta szekerén, mint a bölcsesség, az igazságosság és mértéktartás szimbólumát. Mellette Héraklész látható – az erő megtestesítője, amivel legyőzte Kerberoszt, az alvilág háromfejű kutyáját. Pallasz Athéné és Héraklész is III. Károlyra utalnak, aki szívesen ünnepeltette magát a római császárok utódjaként a Herkules-mítoszban. A vendégek az uralkodóház apoteózisának lehetnek szemtanúi: az uralkodó kivezeti az embereket a sötétségből a fényre, a rosszból a jóba.
Az építőművészeti festményeket, amik egyfajta keretet adnak a mennyezetfreskónak, Gaetano Fanti készítette.
Márványterem
Márványterem
Egy bencés kolostorban a templom utáni legfontosabb helyiség a könyvtár. A melki könyvtár 12 helyiségből áll és két fő terme van. Mennyezetét Paul Troger 1731-1732-ben festett freskói díszítik. A nagyobb terem freskója egyfajta egyházi ellensúlyozása a márványterem világi jeleneteket ábrázoló mennyezetfestményeinek: a festmény a hit allegóriája, melynek középpontjában egy női alak látható, kezében a hétpecsétes könyvvel, az apokalipszis bárányával és egy galambot ábrázoló pajzzsal; a körülötte lévő négy angyalcsoport a négy kardinális erényt – a bölcsességet, az igazságot, a bátorságot és a mértékletességet – szimbolizálja. A négy faszobor a négy fakultás – teológia, filozófia, orvostudomány és jogtudomány – megjelenítése.

Az apátság könyvtára
Az apátság könvtára
A könyvtár volt az egyetlen hely, ahol nem engedték meg a fotózást. Viszont mire ezt közölték velünk, addigra minden látogatónál elkészült pár fotó. A már kész képeket meghagyhattuk, csak a figyelmeztetés után nem fotózhattunk tovább. A tiltást természetesen betartottuk.

Az intarziaberakásokkal díszített sötét faanyagának és a könyvborítók egységes aranybarna színének tökéletes harmóniája adja meg a terem lenyűgöző hangulatát. Mivel a főterem aránylag sötét, a polcokon rejtett ajtók kinyitása lehetőséget ad a tanulmányokat folytatóknak, hogy kilépjenek a fényre. A felső emeleten két - a nagyközönség számára nem nyilvános - olvasóterem van berendezve, melynek freskóit Johann Bergl készítette.
A könyvtár 1888 kéziratot őriz: a legrégebbiek a 9. századból származnak és köztük van egy 10–11. századi Vergilius-másolat is. 1997-ben fedezték fel a kéziratok között a 13. századból származó Nibelung-ének egy töredékét. További 750 ősnyomtatvány, 1700 darab 16. századi, 4500 darab 17. századi és mintegy 18 000 darab 18. századi mű gazdagítja a könyvtár anyagát. A könyvtár könyvállománya összesen mintegy 100 000 kötetre rúg. A nagy könyvtárteremben kb. 16 000 könyv található.
 A kiállított darabok között megtekinthető többek között az Anton Koberger által nyomtatott Schedel kódex (Liber Chronicarum) két kötete.

A templom felé haladva
Lépcső a könyvtárból a templomba
A könyvtárból egy csodás, trükkös csigalépcsőn lehet a templomba jutni. Amint a lépcsőt megközelítettük, egy végtelennek tűnő csiga alakzat tűnt elénk. Szinte szédített... Kiderült, hogy mindössze egy emeletnyi az egész, de az aljába is. és a tetejébe is egy kör alakú tükör van elhelyezve. Ezek a tükrök többszörözték meg a látványt, és nyújtották el a lépcsősort szinte a végtelenbe.... :-)

Templom
A templom pompás belseje gazdagon van díszítve aranyborítással, stukkóval és márvánnyal, az uralkodó színek az arany, okker, narancssárga, zöld és a szürke. Ezek nagy részét Antonio Beduzzi építész tervei és javaslatai alapján egyszerű művészek, illetve kézművesek készítették.
Templom
Az aranyozott főoltáron a „Non coronabitur nisi legitime certaverit” (Nem koronáztatik meg, csak aki igazán küzd) felirat látható; az oltár fő témája Péter és Pál apostolok elbúcsúzása. A legenda szerint ugyanazon a napon vezették őket Mamertinus börtönéből a kivégzőpadra. Az apostolok feje fölötti óriási arany korona a keresztény hitben a győzelmet jelentő mártíromságra utal. Pétert és Pált az Ótestamentum prófétáinak szobrai veszik körül. Mindezek fölött az Atyaisten trónol egy kereszt alatt, ami szintén egy győzelmet szimbolizáló jel.
Templom - mennyezet

Templom

Templom

Templom
A küzdő és győzedelmeskedő egyház motívuma különböző allegórikus ábrázolásban megjelenik a presbyterium mennyezetén látható csodálatos freskókban is. A freskók Johann Michael Rottmayr alkotásai. A főhajóban készült freskók témája Szent Benedek diadalútja az égbe. A kupola szintén Rottmayr festményeivel van díszítve: ez egy égi látomás, amely az Atyaistent, a Fiút (Jézus Krisztust) és a Szentlelket ábrázolja, apostolokkal, Máriával és szentek egy csoportjával körülvéve.
A kereszthajó oltárai (Beduzzi tervei alapján), amelyek az apátság védőszentjeinek, Szent Kálmánnak és Szent Benedeknek vannak szentelve, szimmetrikusak. A bal oldali oltár Szent Kálmán csontjait őrzi egy szarkofágban, az oltárszobor Szent Kálmánt jeleníti meg imádkozás közben. A szimmetria kedvéért a jobb oldali, Szent Bernátnak szentelt oltár egy cenotáfiumot kapott. Az oltáron látható szoborcsoport Szent Bernát halálát ábrázolja társai körében.
A főhajó oldaloltárait is Beduzzi tervezte. Az oltárokat Szent Sebestyénnek, Szent Miklósnak, Keresztelő Szent Jánosnak, Szent Mihálynak, a három királyoknak és Szent Lipótnak szentelték. A Mihályt, a három királyokat és Keresztelő Szent Jánost ábrázoló oltárképeket Rottmayr készítette (1723 és 1727); Sebestyén, illetve Miklós képeit Paul Troger festette 1746-ban. A legrégebbi oltárképet, amely Szent Lipótot ábrázolja, 1650-ben Georg Bachmann egy bádoglemezre festette.

Ázsiai turisták
Élményekkel eltelve hagytam el az apátság területét. Kifelé jövet egy vidám, kicsit didergő, egy ázsiai országból származó kis csapatot láttam. Ők akkor készültek befelé. Remélem, nekik is tetszett, amit ott láttak.

Legyen szép napotok! :-)

3 megjegyzés:

Extekergő írta...

Ismét egy káprázatos beszámoló.
Nagyon élveztem!
Köszönöm és várom a továbbiakat.

Jenő írta...

Nem akartam ismételni az előző megjegyzés jelzőjét, de ezek a fotók valóban káprázatosak! A technikád tökéletes kedves Zoli!
Most végre sikerült megnéznem ezt a beszámolót, mert valahogy be tudtam lépni a google+-ba! Jó pár éve egy Ausztria–NSzK autóstúra közben Melk-en is keresztülmentünk, de futtában csak kívülről láttunk mindent. Ezért is nagyon örültem, hogy végre a Te fantasztikusan jó fotóidat végignézhettem!

János Cserháti írta...

Sok éve, hogy Melkben jártam, (örülök, hogy Rád találva )
képeidet megcsodálva,
szép időben újra láttam!