2012. július 22., vasárnap

Ausztria - Panoráma út a Großglockner felé II rész

Megyünk a szerpentinen, néha megállunk, ámulunk a látványon, én pedig fotózom a tájat. Az ember azt hinné, nem is jár itt más emberfia, csak a turisták tömege zajos autóbuszokkal, személykocsikkal, és gyors motorkerékpárjaikkal. A szelídebbjei pedig kerékpárral - még mindig nem értem, hogyan képesek egyesek biciklivel nekiindulni ennek az útnak. Láttam nem egy embert méretes hátizsákkal a hátán emelkedőn felfelé tolni a kerékpárt, lejtőn lefelé pedig az óvatosan araszoló autók között cikázva, azoknál gyorsabban ereszkedni lefelé. Jellemző a főleg osztrák és német emberek mentalitására, hogy balesetet az extrém viszonyok ellenére egyet sem láttunk - sőt egész héten mindössze egy esetről hallottunk. Akkor is gyalogos lépett egy motorkerékpár elé (sajnos mindketten meghaltak). Magyarországon pedig nincs olyan hét, hogy jól belátható autópályákon akár több ember meg ne halna baleset miatt egyetlen hétvégén.
Birkák az út mentén (kocsiból, menet közben fotózva)
Szóval, van élet a hegyekben. Ékes bizonyítéka ennek az út mentén legelésző birkák. Angyali nyugalommal harapdálták a füvet, minden félelem nélkül léptek le az útra, és sétáltak át a másik oldalra, ha kedvük úgy tartja. Na, most elképzelem, ha ez Magyarországon történik...
Megérkeztünk a turista fogadóhoz. Hatalmas a parkoló, viszonylag könnyű volt helyet találni. Annyi túramotort életemben nem láttam egy helyen, mint ott. Ifjabb koromban, sokkal kisebb motorokkal én is sokat motoroztam, érdekel ez az utazási és kirándulási mód. Sajnos, jó ideje motorozni nem áll módomban, de szívesen tenném, ha tehetném.
A hegycsúcs felhőben, a gleccser árnyékban.
A jól kiépített teraszon kényelmesen találtunk helyet ahhoz, hogy a nevezetes hegycsúcsban, és a völgykatlanban látható gleccserben gyönyörködhessünk. Rengeteg felhő gomolygott a hegyek felett - szép látványt nyújtva, de egyúttal éppen a gleccsert beárnyékolva parányi bosszúságot is okozott. De mint tudjuk, semmi sem tökéletes, nem szabad fennakadni ilyen apróságon.
Az olvadó gleccser és gyalogösvény a hegyoldalban
A völgykatlan hozzánk közelebb eső oldalára irányítva a fényképező gépet látjuk, hogy a gleccser alsó széle töredezik, és gyorsan olvad. A hegyoldalban pedig egy gyalog bejárható ösvény van kialakítva. Itt a turista fogadótól akár gyalog is le hehet menni a gleccserhez, ha valakinek ven ehhez elegendő energiája, és két jó lába. Természetesen van egy sikló-szerű alkalmatosság is, amivel sokkal kényelmesebben és gyorsabban megjárható az út.
Újabb fotó a gleccserről
Hegycsúcsok
Mormota a kilátó terasz alatti hegyoldalban
A brossúrák szerint a terasz alatti hegyoldalban mormoták élnek. Ezek már megszokták a turisták jelenlétét, minden zavar nélkül élik a mindennapi életüket. Számítottam rá, hogy láthatom ezeket is. Objektívet cseréltem, hogy ha felbukkannak az állatkák, legyen fényképezési lehetőségem. Hamarosan fel is bukkant egy felnőttnek látszó állat, majd nem sokkal később egy kisebb is. A turisták között rögtön némi kis izgalom keletkezett, mindenki szorgalmasan fotózott - látszott, hogy sokan várták a mormoták felbukkanását.
Töredező és olvadó gleccser, turistákkal
A teleobival jobban látható módon tudtam fotózni a gleccser végét, és az oda lelátogató turistákat.
Alpesi csóka (Teri, köszönöm a nevét!)
Érdekes volt számomra a sok havasi csóka is. A fejét nézve úgy tűnik, mint ha nem is lenne szeme, pedig nagyon is van :-). De annyira fekete, hogy szinte teljesen eltűnik a szemét körülvevő fényes tollak között.
Gyalogösvény
Gyalogösvény a hegykatlan alján, a gleccserlátogatók számára. Csak mazohistáknak!
Hó- vagy jégtömeg?
Erről nem tudom, vajon eljegesedett hó-e, avagy lavina lesz belőle?
Mormota
Mormota
Mormota
Mormota
Mormota
Újra mormoták.
A megolvadt jég
A megolvadt gleccserfolyam zavaros vize.
A híres és hírhedt császár és király szobra
Tulajdonképpen a Ferenc József császárról elnevezett magaslaton vagyunk. Az idősödő császár szobránál szívesen fényképeztetik magukat a turisták.
Hazafelé tartó úton
Hazafelé tartó úton
Hazafelé tartó úton - várkastély
Minden jó és szép kaland véget ér egyszer. Megeredt egy lassú eső, fedél alá kellett húzódni. Mivel láttunk mindent, amit szerettünk volna (zergéket nem), és még hosszú út állt előttünk a szállásunkig, elindultunk hazafelé. Az eső nemsokára elállt, újra gyönyörű kilátás nyílt a Panoráma utat övező hegyekre. Csak éppen másik irányú rálátással, ami szinte megduplázta eddigi élményeinket.
Még egy nagyon szép várkastélyt is láttunk menet közben. Láthatóan felújítás alatt volt.

Köszönöm a látogatást mindenkinek, szép napot kívánok!

Nincsenek megjegyzések: