 |
| Léka temploma, szokás szerint zárva |
Még itthon, Győrben többször eszembe jutott, hogy jó dolog lenne végigjárni egy burgenlandi vártúrát. Az egykor Magyarországhoz tartozó területen sok határvédő végvár található. Ezek szerepe nincs benne annyira a mai magyar köztudatban - részben talán azért, mert már nem magyar területen találhatóak, másrészt a török seregek elleni végvárak sokkal több szerepet kaptak a magyar történelemben. Itt a "nyugati végeken" azért nem merültek feledésbe, több utazási iroda is visz oda turistákat. Az árak azonban nem túl barátságosak (az én pénztárcámhoz mérve), másrészt annyira szoros programot szerveznek, ami az idősebb korosztály számára megterhelő.
 |
| Léka vára, miután megtaláltuk |
Most, hogy az osztrák határ közelében jártunk, nem mulaszthattam el, hogy legalább a hozzánk legközelebb eső Léka (Lockenhaus) várát meg ne nézzem.
 |
| A várudvar. Innen indulva járhatjuk be a látogatható helyeket. |
A vár történetéről nem szándékozom írni, azt sokkal jobban megteszi a Wikipédia, és sok más weblap. Inkább csak rövid élménybeszámolóra vállalkozom.
 |
| Ez már az úgynevezett papi lakosztály. Egy gyönyörű szekrényke, és miseruhák. |
Restellem, de nem titkolom, hogy nem beszélek idegen nyelveket. Ezért ha nem muszáj, nem merészkedek be még a szomszéd országokba se tolmács nélkül. Ha nem értem meg a tájékoztató feliratokat, könnyen kerülhetek kellemetlen helyzetekbe. Ezért a mostani rövid kis kirándulás előtt is alaposan áttanulmányoztam a megfelelő turista-térképet. Agyban rögzítettem, merre kell menni, mit kell keresni menet közben, és persze el is vittem magammal a térképet. A lényeg az volt, hogy amint beérünk a városba, bal kéz felől van egy tó, és a tó után balra kell fordulni a vár felé. Egyszerűnek látszott a dolog, ehhez még németül se kell tudni.
Nos - mentünk, már benn jártunk a városban, de sehol a tó! A legbiztosabb tájékozódási pont! Persze utak mentek balra, több is, mint amennyit a térképen feltüntettek, de ha tó nincs, hol kanyarodjak?
 |
| Papi lakosztály - érdekes lenne tudni, hogyan lehetett aludni ebben a pici ágyban! |
Végül mégis, tó nélkül is befordultam egy helyen. Gondoltam, körülnézek, aztán majd csak lesz valami. Könnyen találtam parkolót. Látom, hogy egy szép téren vagyunk. Itt van a városháza, és egy nagyon szép hatalmas templom. De vár egy pici se! Körbejártunk, találtunk egy keskeny és meredek utcácskát, aminek Kastélysétány volt a neve magyarul (ezt még megértettem). Elindultunk ezen, remélve, hogy a várhoz vezet. Hát nem oda vezetett, hanem fől a hegyoldalba, ott pedig egyszer csak vége lett. Ekkor visszamentünk a térre, beültünk a kocsiba, és tovább mentünk - gondoltuk, még arrébb van a célpontunk.
 |
| Látvány a papi lakosztály egyik ablakából |
Mentünk, kiértünk a városból, de se a keresett tó, se a vár! Itt már meg kellett fordulni, mert egyértelmű volt, hogy elhagytuk a tavat és a várat. Jövünk vissza, egyszer csak szemünk elé került a vár teljes pompájában! Hát ez az, ami nem derül ki még a turista-térképből se: az nem mutatja avatatlan szemnek, hogy a mi irányunkból a vár egy magas szikla mögött helyezkedik el, az úttest és a keresett tó között pedig fák és sűrű bokrok takarják azt a tavat, amit olyan nagyon kerestünk.
 |
| Ezen a lépcsőn közlekedett a pap a kápolna, és az emeleti szobák között |
A lényeg az, hogy megtaláltuk a várat. Csak tájékoztatásul jegyzem meg, hogy a belépőjegy 5 Euróba kerül fejenként, idegenvezető nélkül. Viszont jár hozzá egy 4 oldalas magyar nyelvű tájékoztató.
 |
| Lovagterem |
A vár nagyon rusztikus képet mutatott. Igazi lovagvár, katonai erőditmény, főúri lakosztálynak, kényelemnek semmi nyoma. Az egyetlen emberléptékű látványossága a papi lakosztály volt - most nem beszélek azokról a szobákról, melyeket a Trianon utáni tulajdonosa használt. Az egész várban ez a lakosztály tette rám a legnagyobb hatást.
 |
| Várudvar |
 |
| A várúr szobája |
 |
| Néhány korabeli katonai egyenruha Osztrák és magyar tábornok, valamint tisztek |
Gyakran űz kellemetlen tréfát velem ez a blogszerkesztő program. Az előnézet teljesen más formát mutat, mint amit szerkesztéskor beállítok - no jó, ennek részben oka a karakterméretek különbözősége. De hogy a képeket is másképp jeleníti meg, az már nem normális dolog. De még ennél is nagyobb kellemetlenség, hogy gyakran veszít el szövegrészeket annak ellenére, hogy minden nézetváltás előtt kézzel is mentek! Újra kell gondolni a beállításokat, hogy a bosszantó dolgok minimálisra csökkenjenek.
Szép napot kívánok minden kedves olvasómnak!
3 megjegyzés:
Sokszor az ilyen "keresgélő kóválygás" során olyan szép dolgok kerülnek az ember elé, amit kihagyott volna, ha céltudatosan odatalál.
"Minden út Rómába vezet..", mondjuk sokszor, de valóban jó néha eltévedni egy kicsit, érdekes dolgokra lelhetünk. Ha az augusztusi kirándulásunk alatt nem tévedünk el, még most sem tudom, hogy hazánk büszkélkedhet a "Világ legnagyobb könyvével".
Ismét élvezetes beszámolót írtál és a képek egyszerűen szépek! Köszönöm az élményt!
Köszönöm Márta néni, Köszönöm Marcsi!
Megjegyzés küldése